Földrajzosnak lenni - de mi is az?
- A geográfus
- febr. 26.
- 6 perc olvasás
Ha az emberek azt hallják, valaki földrajzos, akkor a saját egykori földrajztanáruk ugrik be nekik. És rögtön utána az is, hogy milyen sok mindent kellett bemagolni földrajz órákra. Magasságok, mélységek, hegységek és síkságok nevei, termelési mennyiségek, hol bányásznak barnaszenet és így tovább. Keveseknek vannak kellemes emlékei minderről. Pedig a földrajznak rengeteg sokkal izgalmasabb része is van! Aztán meg az is beugrik, hogy a földrajzos mivel foglalkozhat. Ha földrajz, akkor a művelője sziklákkal, kövekkel, hegyekkel bíbelődik. Semmi hasznossal.
Itt persze meg kell jegyezni, hogy geográfusként is sokáig ezt éreztem. Mi is az én speciális tudásom? Hiszen semmi különlegeset nem tudok, nem ismerek, én csak azzal foglalkozok, amiket mindenki tanult az iskolában. Miként mozog az égbolt, miért épp olyan az éghajlat, hogyan keletkeznek a hegységek… Mind-mind önmagában érdekes, de elég kevés hétköznapi haszonnal kecsegtető ismeret. Hogyan keletkezett a bauxit? Hogy működik egy gejzír? Miért nem szállítanak sört Belgiumból Dél-Afrikába? Teljes volt az aggodalom!
Aztán kezdődött újra. Manapság bárki meghallja a geográfus kifejezést, egyetlen téma jut eszébe. „Akkor te sokat fogsz mesélni nekünk a kövekről!?” Igen is, meg nem is. A „kövek” csak egy kicsinyke részét képezik a tudományunknak. És nem kövek, hanem kőzetek. Nem nagyzolásból, hanem mert az utóbbi kifejezés pontosabban fogalmazza meg a szó jelentését. A kövek a hétköznapi köveink. Az út szélén, a folyóparton, esetleg burkolatként beépítve. Ahogy drága Pozsár tanárúr mondta, kutyahajigáló kövek. Azaz amit nem a sziklából, eredeti helyéről nyerünk ki, megfigyelve az elhelyezkedést, a környezetét és egyéb részleteket, amelyek hozzájárulnak, hogy egészen pontos következtetéseket vonjunk le, és elég pontosan meg tudjuk határozni, mi is az, mikor és hogyan keletkezett, tehát amikor nem így jutunk a kőhöz, akkor az a kő semmire nem jó, csak „kutyát hajigálni” (természetesen nem szó szerinti értelemben, csak jelképesen). Az a kő valahogy oda került, ahol éppen találtuk. Leesett a teherautóról, az útra szórták, letört a ház sarkáról vagy még számtalan módon teremhet ott. De nem tudunk vele mit kezdeni, mert nem ismerjük az előéletét. Tehát haszontalan. Persze, csak földrajzos szempontból.
Ezért nem is teljesen helytálló az az ősi tanári módszer, hogy feldobnak egy kőzetet és mire leesik, már meg is kell határozni azt. Ez csak legenda. Ránézésre még nem tudhatunk mindent róla. Ahogy fentebb láthattuk, kell hozzá látni, hol keletkezett, milyen volt az elhelyezkedése és kik voltak a szomszédai. Ettől persze még sok jellemző látható a kőzetdarabokról.
De közben nem nagyon kerültünk közelebb a geográfus hasznosságához. Ott tartunk, hogy a magunkfajta messze nem csak kőzeteket vizsgál és kőzetekről mesél. Sőt, aki túl sokat tud a kőzetekről és igazán alaposan megvizsgálja azokat, ő a geológus. Sok földrajzzal, de legalább annyi fizikai és kémiai tudással is felvértezve. Ezzel szemben mi: nekünk csak egy kis szelete a tudományunknak a geológia. Persze, nem kicsinyítve annak jelentőségét! Mi először is Janus-arcúak vagyunk. Természettudomány is, társadalomtudomány is egyben. A kiindulópontunk és a közös elemünk a térbeliség. A térbeli jelenségek és folyamatok vizsgálata. Először persze a leírásuk. Innen az elnevezés, hogy a föld leírása, azaz földrajz, geográfia.
De azután elemezzük is a tapasztaltakat. És megkeressük az összefüggéseket. Csak egy példa. Napjainkban is egyre több könyv foglalkozik a témával: kisebb-nagyobb éghajlatváltozások az emberiség történelmében. És azok végtelenül továbbgyűrűző hatása a társadalmi–gazdasági eseményekre, magára a történelem menetére. Vagy az emberi beavatkozás hogyan változtatja meg a folyók vízjárását, mint legutóbb a spanyolországi árvizek kapcsán.
De egymástól kissé elkülönítve is vizsgálódunk. Most egy hosszú, de szerintem változatos felsorolás következik arról, mi mindennel kell mélységesen tisztában lennie a geográfusnak. Okosan, hangzatosan úgy is lehetne mondani, melyek a résztudományai a geográfiának, bár ezt csak halkan jegyeztem meg, mivel az alábbi tudományos képviselői, specialistái sok esetben nem is tartják magukat geográfusnak. De mi a halmazunk részeként tekintünk rájuk. Lássuk hát:
Csillagászat, geológia, ásvány- és kőzettan, közgazdaságtan, társadalomföldrajz, geodézia, térképészet, paleontológia, meteorológia, éghajlattan, kőzettan, természetföldrajz, népességföldrajz, településföldrajz, kommunikációföldrajz, planetomorfológia, településgazdaságtan, vízföldrajz, történeti földrajz, földtörténet, geomorfológia, világgazdaságtan, talajföldrajz, geostatisztika, biogeográfia, politikai földrajz, ágazati gazdaságföldrajz, karszt- és barlangkutatás, energiaproblémák, Magyarország természetföldrajza, Magyarország társadalomföldrajza, Magyarország gazdaságtörténete, globális világproblémák, Eurázsia regionális társadalomföldajza, Eurázsia regionális természetföldrajza, Magyarország népesség- és településföldrajza, Magyarország környezetvédelme, humánökológia, környezetgeológia, turizmusföldrajz, Afrika és Dél-Ázsia társadalomföldrajza, Afrika és Dél-Ázsia természetföldrajza, karszt-hidrogeológia, a turizmus általános elmélete, a turizmus nemzetközi földrajza, művelődéstörténet, környezetvédelem, természetvédelem, tájökológia, Amerika és Ausztrális társadalomföldrajza, Amerika és Ausztrália természetföldrajza, a turizmus ágazati gazdaságtana, számvitel, fenntartható fejlődés és turizmus, Magyarország tájértékelése, környezetgazdálkodás, településkörnyezet, turizmusmarketing, regionális politika, területfejlesztés és turizmus, humán menedzsment, utazási irodai ismeretek.
A kutya se érti, olyan hosszú a lista…
Tehát tudunk mesélni a fenntarthatóságról, a politika térbeli vonatkozásairól, az éghajlatváltozásról, a városfejlesztésről, a gazdaságról, a vallások szerepéről, az élővilág alakulásáról és még a történelemről is. Tehát nem kell megijedni a földrajzostól! Olyan széles az érdeklődése – és olyan fanatikus a lelkesedése, – hogy nem fog untatni senkit! Elmeséli a vikingek életét, bemutatja a földrajzi környezetük, de egyúttal az is, hogy hogyan lett egy erős földbirtokosból Izlandon az ország addigi történetének legalaposabb leírója, és egyben hagyományteremtője. És milyen csillagászati ismereteik lehettek, hogy egy félig átlátszó kővel is tudtak tájékozódni. Elmeséli, hogy miért alakult sokáig külön úton a mai Grúzia területén két állam, egy egészen apró hegylánc által elválasztva, és hogyan tudott évszázadokon át fennmaradni a kereszténység a muszlim világ szorításában. Elmesélni, hogy mik voltak a szerethető tényezők a normannok számára Apuliában, és hamarosan hogyan következhetett be az, hogy viking eredetűek harcoltak viking eredetűek ellen ezen a tájon. Elmesélni, hogy miért kanyarognak a folyók és hogyan tudjuk legjobban kihasználni vízitúrázás közben az áramlatokat, majd a vacsorához hogyan tudunk vizes fával is tábortüzet rakni. Elmeséli, hogy milyen csillagképeket látunk nyáron és miért látunk másokat télen. Mesél az alig ismert hazai tájakról, nem csak a kőzeteikről, hanem a lakóikról. A Bükkalján, a Cserehát vidékén, Nógrádban, a Zselicben vagy Szatmár-Beregben. És mesél arról, hogy miért érdemes nem rohanni, ha járjuk a világot.
Idővel egyre gyakoribb lett, hogy szükség volt a geográfus tudásra. El kellett magyarázni, hogy miért csalnak a világtérképek és hogy ez nem összeesküvés. Vagy értelmezni kell mindazt, amit naponta hallunk az időjárásjelentésben. Melegfront? Alacsony légnyomás? De szívesen segítünk, ha felmerül, hogy hol is vannak azok a lelőhelyek, amire a nagyhatalmak fenik a fogukat, nem messze tőlünk. Hol élnek háborítatlanul az ujgurok és hogy lehet velük megismerkedni? Hogy keletkeznek a cseppkövek, nem csak barlangokban, hanem a szemünk előtt, az erdőben? Szétnézünk és elmeséljük, hogyan alakult ki egy adott társadalom mai képe. Milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy a svájciak jómódúak, de zárkózottak, hogy a dél-olaszok egészen mások, hogy az északiak, és egyáltalán nem lusták, ahogy amazok ezt megpróbálják elhitetni a világgal. De arról is van néhány gondolatunk, hogy miféle kincsekkel, szellemi örökséggel várnak minket azok az országok, ahol egykor a Kelet-római Birodalom terült el. És hogy miért titkolták el ezeket az értékeket már a muszlim világ érkezése előtt is.
Kérlek, tekintsetek úgy a geográfusra, akitől sok érdekességet hallhattok, tanulhattok! Cserében ő is nyitott más tudományokra. Izlandon részletes ismertetést kaptam, az izlandi hadsereg flottájával kapcsolatban arról, hogy milyen fegyvernemek vannak és az egyes vízi egységek között mi a különbség. Grúziában elmagyarázták, miért sokkal európaiabbak ők, mint némelyik nyugatabbra fekvő állam. Kazahsztánban keblére ölelt a kipcsak család, a gazdag nyugati rokon tisztelve bennem, bennünk, miközben nekünk gyakran csak egzotikus, térben és időben is távoli, valós vagy elképzelt rokonság, akikről elég kevés ismeretünk van. De kaptam spontán norvég nyelvleckét utastárstól is, miután tévesen említettem egynémely nyelvtani szabályt. Vagy büszkén kalauzoltam az utastársakat egy legendás hajó fedélzetére, irigykedést kiváltva a szomszédos turistacsoportból, miközben én is előtte pár perccel, szinte véletlenül jutottam az információhoz egy norvég asztaltársamtól. Pugliában megtudtam, hogy már mészkővidék és leszálló áramlások a jellemzőek, mégis ez a vidék Olaszország éléskamrája.
Azért vagyunk tehát geográfusok, hogy elhintsük, terjesszük a földrajzos tudást! Tesszük ezt az egyetemi katedrán és tesszük az utazásaink során. Vagy ha ezek közül sehol sincs esélyünk találkozni, akkor az írásainkban. Örömmel tölt el, hogy elolvastátok a fenti töprengéseket, remélem, többet sikerült megtudni a földrajzos lét rejtelmeiről.
Comments