Ez is túrázás. Igaz, kicsit másként. Igyekszünk mindig másként túrázni. A Bükk-hegység sziklavilága és zárt erdőségei nem csak a geográfus számára rendkívül vonzóak. Ám ismét bebizonyosodott, hogy érdemes elkalandozni, letérni a megszokott útvonalakról, kevésbé ismert falvakra bukkanni vagy az ismert helyeket új oldalukról megismerni. A Bükkalja szippantott be néhány napra. Messze nem csak kaptárköveket és barlanglakásokat találtunk itt. Jobbnál jobb kóstolókban volt részünk a helyi termékekből, de jártunk néptánctáborban, állatkertben és buborékházban is. És ezeket mind egyetlen faluban. Egyik felfedező utunk során egy messze földön neves személy portáján kötöttünk ki, ahol személyesen a mester szolgálta fel a limonádét és a nagyszerű falatokat. Bár a ház és a kert minden része rendlívül fotogén volt, az olvasószobát választottuk egy kis bolondozásra.
Egy legenda szerint Szent Mihály arkangyal egyszer lesújtott az ördögre, hogy visszaküldje a pokolba. Ezt a kardcsapást szimbolizálja az a vonal, amely szinte egyenes vonalban összeköt hét olyan apátságot, amelyet Mihályról neveztek el. Geográfusként a legendát nem vonhatjuk kétségbe, azonban azt igen, hogy ezek az apátságok messze nincsenek egy vonalban! Nagyon szépen néz ki egy térképen, hiszen ha látni akarjuk valamennyi helyet, elég kis felbontású térképre van szükség. Ott pedig könnyű nagyvonalúnak lenni a vonal meghúzásával.
Ha a vonal nem is, de a csapás Haifa környékétől indul. Majd érinti egy Rodosz melletti kis szigetet. Utána az olasz csizma sarkantyúját, illetve az Alpok előterében egy kis piemonti völgyet. Ezután a legismertebb épületegyüttes következik, a Bretagne-félsziget tövénél, egy ár-apály zónában magasodó sziklaszirten a Mont-Saint-Michel-apátság. A sor pedig már a Brit-szigeteken folytatódik. Mielőtt véget ér a kardcsapás Írország déli részén, egy lakatlan szigeten, „áthalad” a jól ismert francia apátság sokkal kevésbé ismert ikertestvérén.
A Cornwall-félszigeten utazgattunk, hogy ismert és hasonló, kevésbé ismert helyeknek bukkanjunk a nyomára. A St. Michael's Mount egy apró sziget. Apálykor érkeztünk, de így is motorcsónakkal lehetett csak átjutni a szigetre, mivel még nem került teljesen szárazra az ide vezető út. Amit lehet ugyan mellőzni, de csak akkor, ha efféle alkalmatossága van az embernek. A vízitúrázók – legyenek azok folyón, tavon vagy tengeren – mindig kedvesek a geográfus szívének. Ilyen, sziklavilággal övezett vidéken pedig az is felmerül, hogy amikor legközelebb erre járok, valahogyan szerét kell ejteni egy kis evezős túrának is.
Mivel a ködös Albion földjén járunk, elég pontos leírások maradtak fenn a régi szép időkről. Gyakorlatilag mindenről a középkorból. Ezért nem is úgy folytatom, hogy ’az a hír járja’, hanem: úgy tudják, hogy 495 táján személyesen az arkangyal kérte itt a helyi halászokat, hogy építsenek neki templomot. Aztán hosszú időn át messzi földre (a Szent Jakab-útra) induló zarándokok pihenőhelye lett a sziget.
A távoli vidékről újra hazaérkezünk. Utazunk, túrázunk ott is, ahol első ránézésre semmi nincs. Cserehát. Még az éltanulóknak is alig mond valamit ez a táj. Pedig könnyen elérhető. Az egyik oldalán Aggtelek, a másikon a Hernád és a Zemplén. De miért mennénk oda? Éppen ezt akartuk kideríteni! Napokig jártunk faluról falura, völgyről völgyre, hogy feltáruljon a Cserehát titka. Miért érdemes ide jönni? Hogyan lehet felnyitni, hogy számtalan élménnyel jutalmazzon? És kockás liliom mezőt mutasson naplementekor, hatalmas pálos kolostorromokat az erdő mélyén, körtemplomot, szürkemarhanyájat.
Bár az iskolában hegyvidékként említették (vajon még ma is?), azonban csak egy dombvidéki táj. A névadó cseres-tölgyes erdőknek alig maradt nyoma, sokkal inkább a gazdálkodásnak. Amikor nyáron erre jártunk, szinte mindenfelé repcemezőkben gyönyörködtünk. De sok gyümölcsöst és néhol szőlőt is találtunk.
Ősszel visszatérve is egy pincesornál kezdtük a csavargást. A levelek már színesbe borultak, a termés betakarítva. De néhány kisebb fürt azért maradt. Délelőtt a keleti lejtőn még csodásan csillant a fény. És hogy ne csak szőlő legyen a képeket, térültem-fordultam, mit lehet még felfedezni. Ez a körtefa adta magát elsőként. Ott árválkodott a szőlősorok között.
2022. december 27.
A geográfus kép regény tizennegyedik bejegyzése.
Comments