Grúzia középső részét nem a Nagy- és a Kis-Kaukázus uralja. Kisebb hegyvidékek kötik össze a lánchegységeket. A Kvernaki-hegység alig 1000 méter fölé nyúló látványos homokkő-vonulatainak déli oldalán fedezték fel 1956-ban az időszámítás előtti II. évezredben már lakott, de aztán elfeledett barlangvárost. Lankás domboldalban sétálhatunk. Első ránézésre csúszós, meredek lejtőkön kell felmenni, de a homokkő egészen jól tapad, így ha nem sietünk, akkor nem tikkadunk ki idő előtt. Nyáron igazán meleg tud lenni, így vizet mindenképp vinni kell magunkkal!
Jól kifaragott mélyedéseket járhatunk be, néhol még a domborművek is megmaradtak. Van itt királynői trónterem, színház, istállók, borospincék és még ezernyi funkciójú barlang. Előttük pedig mindenfelé szabályos mélyedések a sziklákban, amelyek az egykor a barlangok előtt álló épületek oszlopait tartották.
Itt soha nem érdemes sietni. És akkor nem csak a sziklafalak fényjátékában gyönyörködhetünk, hanem közelről szemezhetünk gyíkokkal és gekkókkal is. Érdemes alaposan körülnézni a barlangvárosban, mert nagyon népszerű a hely. A sok turista elől csak úgy menekülhetünk, ha felmerészkedünk a város tetejéig. Vagy szemügyre vesszük az évről évre kialakított újabb kis attrakciókat, a folyópartra vezető ösvényt, a történeti múzeumot vagy a borkóstolási lehetőséget…
Látogatóba érkeztünk a Kréta szigetére, amikor a turistaszezon már jócskán véget ért. Sikerült bejárni a déli és északi oldal sziklás partvidékeit, illetve a kettő között a kanyargós hegyi utak menti egészen kis falvakat, ahol még mindig nem a turizmus, hanem a mezőgazdaság nyújtja a fő megélhetést az embereknek. A képen olíva- és narancsültetvények között egy kis ortodox templom. Bár a strandok és a minoszi kultúra központja, a Knósszoszi palota a leglátogatottabb helyek a szigeten, érdemes bejárni az ismeretlen hegyvidéki tájakat is. Később a Kelet-római Birodalom volt a legnagyobb hatással a szigetre, ennek köszönheti megjelenését a keleti kereszténység is, bár közben jártak erre szaracénok, velenceiek és törökök is.
Kréta szigete is az Eurázsiai-hegységrendszer része. Egy tágabb térséget is megmutató domborzati térképen szépen kirajzolódik, ahogy az Alpok déli folytatásaként a Dinári-hegység és Albániától délre a Hellenidák határolják a Balkán-félszigetet, majd az ív folytatásaként Kréta kapcsolja össze a félszigetet és az Anatóliát délről határoló Taurus-hegységet.
Tettünk egy rövid látogatást a déli partvidék egyik látványos, barlangokkal tagolt szakaszán, visszafelé pedig a keresztrejtvényekből ismert Ida-hegység keleti részét szeltük át. Zeusz barlangját kerestük, de közben sorra fedeztük fel a hangulatos kis falvakat is.
Az egykori gleccserek által kimélyített völgyek többnyire jó mélyek. A Garda-tó is úgy jött létre, hogy a gleccser lassan megérkezett a síkságra, ahol már elfogyott az ereje, így nem tudta továbbszállítani hatalmas sziklákból álló hordalékát. Így hát ez a mérhetetlen kupac itt maradt, majd a jégkorszak elmúltával a folyók szépen megtöltötték vízzel a mögötte fekvő völgyszakaszt. Valahogy mégis maradt egy kemény földnyelv, amit nem tudott leradírozni a gleccser. Itt épül fel Sirmione városa.
A diákcsapat türelmesen végighallgatta a kötelező információkat a vár történetéről. De aztán nekivágtunk, hogy kreatív módon felfedezzük a kis félszigetet. Keskeny, hangulatos utcácskák, aztán északabbra már kertes házak, majd a római kori villa hatalmas régészeti területe. De nem ide igyekeztünk. A félsziget északi részén mindkét oldalon egyre laposabb a part. De nem homokos strandok uralkodnak, hanem a nyers sziklák. A víz lekerekítette az éleiket, így nincs bennük semmi ijesztő.
Strandoláshoz már nincs egyértelműen jó idő, ám a gimnazistákat ez nem zavarja. Cipő le és irány a víz! A háttérben az Alpok vonulatai, az előtérben pedig a tarka színekben pompázó víz.
Sokáig időztük a sziklás parton, hiszen senki nem tudott betelni a látvánnyal és főleg azzal, hogy oda lehetett menni, meg lehetett érinteni, játszani lehetett. Ez fel is pörgette a diákságot. Visszatérve a városba, azon nyomban elintézték, hogy spontán programként kibéreljünk egy motoroshajót, amivel megkerültük a félszigetet. Így aztán tényleg minden oldaláról sikerült megismerkedni Sirmionéval.
2022. december 3.
A geográfus kép regény második bejegyzése.
Comments