A nyarat elsősorban a napos idő miatt szeretjük. Ám néha úgy alakul, hogy a varázslatos táj kárpótol a napsütés hiányáért. Norvégia belső és partvidéki területeit jártuk, ahol a legkülönbözőbb fjordok mentén kalandoztunk. Az eső minden nap többször menetrendszerűen érkezett. Kénytelenek voltunk hozzászokni. Ám néha szívesen vesszük, ha a magasból is körbenézhetünk. Így volt ez Bergenben is, ebben a lüktető, hangulatos városban. A kikötőben egy gasztrofesztivál zajlott, így teli hassal vághatunk neki a késő délutáni órákban a hegynek. Többeknek kétségeik voltak, hiszen sűrű felhők lepték be a várost, így kevéssé reménykedhettünk kilátásban. Aztán odafent valóban csalódás volt mindannyiunknak. Még sűrűbb felhők vettek körül és zuhogott az eső. A geográfus biztató jeleket keresett, amit meg is talált. Fel-feltámadt a szél, amit jól mutatott, hogy a felhőfoltok jól kivehetően siklottak el alattunk. Így már érdemes volt résen lenni.
És valóban, pár perc múlva egyre nagyobb lyukak keletkeztek, ahol mind több része bukkant ki a belvárosnak. Megérte feljönni, de ha már ilyen az idő, egy kis sajnálós fotót is kellett készíteni.
Folyton azt kutatjuk, mi minden érdekességet lehet megmutatni a túrázóknak egy adott túra során. Ennek érdekében sokat csavargunk a különböző tájakon. A Dunakanyar tágabb környékén is folyamatos felfedezéseket teszünk. Mindig az derül ki, érdemes letérni a főutakról, szóba állni a helybeliekkel és megkóstolni a termőföld javait. A Börzsöny peremén is éppen elmerülni készültünk egy kisváros mellékutcáinak rejtelmeiben, amikor az apró park közepén ilyen hangulatra bukkantunk.
Egészen délen járunk. A mediterrán táj jól felismerhető a vöröses talajokról. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy alig terem meg valami errefelé. Mégis ez a vidék Itália egyik éléskamrája. Gazdag a zöldség- és gyümölcsválaszték, errefelé úton-útfélen találkozunk árusokkal. Ezen a kerékpártúrán két olyan város között tekertünk, amelyeket egész évben ellepnek a turisták. A bicajúton azonban nem találkoztunk másokkal. Megismerkedtünk a mediterrán táj valódi énjével. Szüretre váró vénséges és fiatal olívafákkal, remek állapotban lévő és omladozó trullókkal. Néha pedig egy-egy különleges birtokkal. Ezeknél sokáig bámészkodtunk. Beszippantotta a tekintetünket minden farm, vágyakozva képzeltük el, milyen remek lenne hosszabb időt is eltölteni egyikükön. Közben persze az is eszünkbe jutott, hogy épp egy hasonló farmon van a szállásunk, ahonnan reggelente útnak indulunk.
2022. december 11.
A geográfus kép regény hatodik bejegyzése.
Comments